Laterna Magica
Kezdő gyűjtő voltam még, amikor egy csuda érdekes készüléket fedeztem fel az ónodi vásárban. Egy lábon állt, mint a gólya, s gömbölyded testéből régi réz objektív-szemével kukucskált felém.
Ez a gép volt a modern diavetítő őse és úgy nevezték, Laterna Magica (bűvös lámpás). A philadelphiai Henry R. Heyl szabadalmaztatta 1870-ben, de nem ő találta fel, csak egy már létező találmányt írt le. Elsőként Athanasius Kircher számolt be róla Ars Magna Lucis et Umbrae címen 1671-ben. A technológia egyszerű volt: egy olajlámpa és egy lencse segítségével az üveglapokra festett képeket ki lehetett vetíteni egy megfelelő vászonra.
A XIX. század végére a Laterna Magica fényes karriert futott be. Kisebb-nagyobb méretekben, formákban és a legkülönbözőbb megvilágítási eszközökkel (gyertya, gázlámpa, petróleumlámpa, stb) rengeteget gyártottak belőlük. A festett képek nem készülhettek igazán tömegszerűen, így csak kevés család engedhette meg magának ezt a szórakozást. Az igény azonban létezett, így azután több vándorló Laterna Magica-művész is járta az országokat, és bemutatókat rendezett a városokban és falvakban. Némelyik bemutatón „speciális effektusokra” is sor került, az üveglapok csúsztatásával és forgatásával kezdetleges mozgóképeket is elő tudtak idézni. A napóleoni háborúk idején Nagy Britanniában a legnépszerűbb sorozat például egy brit és egy francia hajó találkozását mutatta be, melynek végén a francia hajó lángolva elsüllyedt, a hazafias közönség éljenzése közepette.
A Laterna Magica igazi fellendülését a fényképezés feltalálása tette lehetővé. A híres látnivalókat, személyeket és idegen országokat ábrázoló képeket gyorsan és olcsón lehetett előállítani. Sorozatban árulták a fényképeket, melyek tanulságos történeteket meséltek el. Sok iskolában használták szemléltető oktatási segédeszközként is. Ópusztaszeren, az iskolamúzeumban ma is megtekinthető néhány darab ezek közül. Bár a századfordulón ezek a készülékek rendkívül népszerűek voltak, a film feltalálása és gyors térhódítása után nagyon hamar feledésbe merültek.
A lámpások és a képek a századelőn elavult kacatokká váltak, ma viszont a néhány fennmaradt darabért versengenek a műgyűjtők.
